2016. november 26-án szombaton, az ELTE PPK, Kazinczy utcai épülete adott otthont ennek a konferenciának. A résztvevőket Fábri György dékánhelyettes köszöntötte. Ezután az alábbi plenáris előadások következtek, „Reflexiók az elmúlt öt évről, a digitális pedagógia világából” alcímmel:
Gyarmathy Éva: Túlélő felszerelés a 21. századhoz – avagy az iskola küzdelme a 2-es szinten
Turcsányi-Szabó Márta: “Kell-e? Miért? Hogyan? – Az elmúlt évek változó kérdései a digitális pedagógiában”,
Nádori Gergely: Az eszközöktől a módszerekig – miként változott az IKT szerepe az oktatásban az elmúlt években?
Szekszárdi Júlia: Kimerészkedés a komfortzónából – a nevelés esélyei
Rab Árpád: Oktatás. Forradalmak. Újraprogramozott agyak és újragondolt tanulás a digitális kultúrában
Főző Attila László: Jelen és jövő – Az informatikaoktatástól a digitális pedagógia felé
Az „elmúlt 5 év” inkább csak jó apropót adott az előadóknak egy tartalmában mélyreható és időben bátrabban visszatekintő eszmefuttatásra. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen jellegű konferencián, mindenki csak a digitás eszközök előnyeit és nagyszerűségét ecseteli. Ez azonban korántsem (csak) így történt. Az alábbiakban egy rövid, szubjektív felsorolás következik az elhangzottakból:
- Nagy hangsúlyt kapott az, hogy mennyire fontos, hogy az IKT eszközök CSAK eszközök, megfelelő módszertan nélkül.
- Bár a digitális eszközök több szempontból is segíthetik a pedagógiai értékelést, hazánkban ezen a téren még sok a tennivaló. Nem elég fejlett (és a tanulót támogató) az értékelési kultúránk.
- A tudás fogalma és szerepe, a tudás megszerzésének forrásai mind hatalmas változáson mennek keresztül.
- A problémamegoldó készség- és képesség egyre jobban előtérbe kerül.
Miközben ezeket írtam, rájöttem, hogy de jó lenne még egyszer (vagy többször) is meghallgatni ezeket az előadásokat, mert mindegyik – informativitása mellet – mindennapi életünk- és az oktatás jövőjét meghatározó dilemmáink kérdéseit feszegették.
Gyarmathy Éva előadása
A délutáni szekciókból ismét nagyon nehéz volt választani, legszívesebben mindenhol ott lettem volna. Végül elsőként az Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesületének szekcióját választottam, amelynek címe „Tehetséggondozás informatikával a XXI. sz. kihívásai közben” volt.
- A „Ne programozzuk a gyereket!” előadást Kőrösné Dr. Mikis Márta tartotta, aki Seymour Papertre, a Logo atyjára emlékezett.
- Fülöp Márta Marianna egy IKT alapú tehetséggondozó projektet mutatott be, amely blended tanulással valósult meg és ennek tapasztalatairól beszélt.
- Lucza László, egy Csongrád megyei (szentesi) előadó következett ezután. Előadásában egy három várost érintő közös projektmunkáról számolt be. Az egri, kaposvári és szentesi műhelyek Pro Robotokkal dolgoznak és tanulják a programozás alapjait.
- Kőteleki Andrea Éva előadása is nagyon pezsgő és motiváló volt. „Unplugged játékok, játékos programozás” prezentációjában jó példáját láthattuk annak, hogy hogyan lehet (érdemes) a szülőket is bevonni a gyermekek iskolai munkájába.
- A szekciót egy „csemege” zárta, ugyanis a négy előadóból három általános iskolás volt. „A jövő mérnökei már az iskolapadokban vannak és LEGOznak”. Kardos Milán, Sárközi Balázs és Tauber Ákos mutatták be közös legórobotos projektjüket, amelyet Tauber Norbert tanáruk vezetett fel. Fantasztikus volt látni, hogy ezek a gyerekek nem csak tehetségesek, de talpraesett előadók is.
A szünet után a Digitális Témahét II. szekcióját választottam, kicsit gondolva arra, hogy idén – a tervek szerint – újra benevezünk a Digitális Témahétre egy projekttel.
- Nádori Gergely „Digitális időszalag a folyosón” projektjüket mutatta be.
- Jánossy Zsolt „Világos?!… – (Nem csak) egy természettudományos projekt története” címen tartotta meg igazán érdekes előadását.
- Nemes-Nagy Erika „Mit rejt az emberi test?” című projektje, példaértékűen mutatta be a színes és motiváló digitális eszközhasználatot.
- Főző Attila László „Nem mind projekt, ami rémlik!” előadásából sok hasznos ötletet meríthet mindenki, aki a projektpedagógiát be szeretné venni eszköztárába.
Legutóbbi hozzászólások